2015. szeptember 13., vasárnap

Tetőtől talpig dal vagyok

A 2015-ös év Edith Piaf születésének 100. évfordulója. A francia sanzonénekesnő életéről számtalan film és könyv megemlékezett, idén nyáron a Budapesti Nyári Fesztivál margitszigeti Vive la France – Piaf 100! c. szimfonikus filmzene-koncertje külön tematikus blokkot szentelt dalainak. Ezután egy hónappal a Városmajorban színre került Pataki Éva Edith és Marlene c. darabja is.


A Párizst ábrázoló háttéren kívül egy igen kevés díszlettel rendelkező tér fogadja a nézőket: a zongora a színpadon áll, továbbá asztal-székek és egy lámpa. Nincs is szükség többre, így ugyanaz a hely könnyen átváltozhat utcából színpaddá, vagy börtönből lakássá. (Díszlet: Horgas Péter

Piaf annyit jelent: szürke kis veréb – ezt a hatást az énekesnő a védjegyévé vált fekete ruháival még drámaibbá tette. Mészáros Márta rendezése Edith Piaf életét tárja elénk, a Leplée által való felfedezése és a korai halála közti időszakot. Edith saját stílusában verhetetlen, de eleinte nehezen fér össze a népszerűségnek köszönhető új élettel, mely inkább gondokkal teli, mintsem felhőtlen. A siker árnyoldala a meghatározó. ,,Az egyedüllétet el lehet viselni, a magányt nem. Nekem a szerelem pofonokból és hazugságokból áll."

Sok tragikus esemény történt vele élete során: nagyanyja egy bordélyházat igazgatott, elveszítette kislányát, majd szerelmét, túlélt több autóbalesetet, morfiumfüggő lett. Szabadszájúságát a nehézségek ellenére mindvégig megőrizte. 


Az előadás fő cselekményszála a német színésznővel, Marlene Dietrich-hel való kapcsolata, amely a kezdeti irigységen alapuló unszimpátiából változott át mély barátsággá. Marlene-t Nagy-Kálózy Eszter nagy fegyelemmel és profizmussal alakítja, telitalálat a szerepre. 

Botos Éva pedig nem csak a prózai részekbe tudja beleélni magát, a  magyarra fordított Piaf-dalokat is csodásan adja elő. Ahogy Leplée mondaná: ,,Csak a hangjára figyeljenek!" 

És bár Edith Gassion évtizedek óta halott, a dalai örökké szólnak – az Edith és Marlene c. előadás is ezt bizonyítja.

Halasi Vivien
(Fotók: Kállai-Tóth Anett)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése