Azt hittem, tudom mi kell egy könnyed, jó hangulatú nyárestéhez, de a Swing á la Django vasárnap este bebizonyította, hogy mégsem. Nem sokkal nyolc után a színpadot birtokba vette a zenekar, a hallgatóságot pedig bűvkörébe vonta zenéjük.
Az erős kezdést még erősebb folytatás követte: Lombos Pál (bőgő), Kardos Dániel (gitár), Csurkulya József (cimbalom), Seres Vilmos (klarinét, harmonika), Horváth Márk (gitár) és Gazda Bence (hegedű) a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatták meg, hogy kell teljes szívből játszani. A Swing á la Django ismét bizonyította, hogy a francia manouche swing, magyar autentikus zene, a jazz és a tangó különleges keverékének mestere. Előadásukkal újra megidézték Jean „Django” Reinhard szellemiségét és az 1920-30-as évek hangulatát.
Pálmai Panna színpadra hívásával a zenekar átalakult a Pankastic!-ká, majd előadták Tavasz, nyár, ősz, tél című számukat. A django-pop műfajú dalok feldobták a közönséget, a Dal című műsorból jól ismert Kicsi a világ, de nagy világ ritmusára legtöbbünk minden bizonnyal táncra perdült volna. Később elkápráztattak még egy Amy Winehouse-feldolgozással is, amely a pénteki Drogellenes világnap alkalmából rendezett gálakoncerten debütált.
Az első felvonás végén színpadra lépett Micheller Myrtill énekesnő, aki egyedi hangjával, tökéletes francia kiejtésével és őszinte átéléssel koronázta meg az estét. Ő minden bizonnyal azok közé az előadók tartozik, akik életre tudják kelteni a zenét, melytől táncot jár a lélek.
A rövid szünet után már Dohnányi Big Band-ként érkeztek az előadók: A Swing á la Django kiegészült a Budapest Saxophone Quartet-tel, a Corpus Quartet-tel, a Dohnányi Zenekar Trombita szólamával, Puskás Csabával a trombitánál, Tóth Mariannal a zongoránál és Nagy Zsolttal a dobnál.
A hallgatóságnak különleges élményben volt része, hiszen részt vehettünk Szentpáli Roland tubaművének ősbemutatóján, melynek előadásában Tímár Albert és Körömi Péter tubaművészek vették át a főszerepet. A továbbiakban hallható volt Szentpáli Roland egy másik művének, a Concerto for Saxophone Quartet and Orchestra-nak, 2. és 3. tétele, melyet oly tökéletes összhangban adtak elő a zenészek, hogy öröm volt hallgatni. Rendkívüli művészet ez: hallhattuk, ahogy a komolyzene elemei összeállnak valami igazán szórakoztatóvá és ez az egész csak úgy áramlik a közönség felé. A bódító dallamokból Myrtill varázsos hangja rángatott vissza minket a valóságba, aki líraibb vizekre evezett.
Közeledve tíz órához, az est zárásaként, az összes fellépő előadásában hallhattuk a Nem kell bonbon című Pankastic! számot, ami méltó befejezése volt ennek az egyedi koncertnek. Elvarázsolt, pedig nem történt semmi különös: hűvös nyári este, könnyed melódiák és fellépők, akik tudnak és szeretnek játszani. Zenéjük olyan múltról mesélt, melybe sose jártam, de a dallamoktól mégis szívembe költözött.
Farkas Zsuzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése