Szeret, nem szeret? ... Megcsal, nem csal meg? A mű egy klasszikus témájú polgári komédia, s bár Feydeau alkotásai nem tartoznak a kedvenceim közé, a színlapon olvasható mondat után mégis kíváncsian vártam az előadást: „A darab sikerének záloga a Mohácsi testvérpár egyéni munkamódszere, amely az adott helyzetben az adott társulatra alkalmazza az általuk fordított és átírt művet.”
Vajon mi újat lehet még kihozni A hülyéje alapanyagából? A válaszról már az első részben megbizonyosodhatunk: még több helyzetkomikumot és egy ütős szövegkönyvet. A színtér csupán egy egyszerűen berendezett szoba, de már valószínűleg a falai sem tudják számon tartani a köztük létrejövő szerelmi kombinációkat. Újabb és újabb viszonyokra derül fény, mindenki megcsal, és mindenki megcsalt… a szálak összegabalyodásával válik az előadás komédiagépezetté.
Vatelin – aki ráadásul válóperes ügyvéd – saját magánéletét sem tudja rendben tartani, felesége, Lucienne pedig azonnal visszacsalná az első szembejövő férfival. Plüplü csak akkor kaphatja meg Pontagnac vagyonának felét, ha az 24 órán belül megcsalja 3 másik nővel. Az ilyen bohózatokban természetesen ez is lehetséges. A női szereplők a színházigazgató és a drámaíró kegyeibe férkőzve próbálnak előrébb jutni, több-kevesebb sikerrel. „Ez a nő a színpadon borzalom. De ha lejön a színpadról, maga a pokol.” A történet egészéről annyit, hogy „szóljon aki már nem bírja, az orvosi táskámban mindig van morfium!”.
Végül az ágyba csempészett csengőkkel sikerül leleplezni (vagy inkább még összetettebbé tenni) a bonyodalmakat, de a komédiához híven a legtöbb dolog hamar tisztázódik. Mohácsi János kecskeméti előadása nem okozott csalódást, kicsit hosszú, azonban nagyon szórakoztató este volt.
Halasi Vivien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése