2015. július 27., hétfő

Jézus Krisztus Szupersztár – Győri Nemzeti Színház

A Jézus Krisztus Szupersztár minden kétséget kizáróan a világ egyik legismertebb musicalje. Sokan sokféleképpen fogtak hozzá, hogy bebizonyítsák, miért éppen nekik kellett ismét megrendezniük. Ideális esetben a végeredmény tükrözi az alkotói elképzeléseket és a néző is úgy érzi, valami pluszt kapott a pénzéért.


A Jézust alakító Szomor Györgyöt már régóta ismerem a színpadról, így nyugodtan néztem elébe az estének, mondván, itt nagy baj nem lehet. Mert hiába is akarnánk tagadni, ha valamit már többször láttunk, többféle feldolgozásban, s ha a darab még kedves is a szívünknek, nem tudjuk kitörölni a korábbi előadások emlékképeit, az összehasonlítás elkerülhetetlen. Kivéve, ha az, amit éppen látunk, minden addigit felülír. 

Amikor meghallottam Sándor Péter hangját, hirtelen gondban voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy nagyon tetszik-e, vagy pedig egyáltalán nem vagyok képes elviselni. Végül rövid értekezést folytatva önmagammal arra az eredményre jutottam, hogy el vagyok ragadtatva. De nem csak a hangtól, hanem attól az energiától is, ami ebből a fiatal színészből árad. A Szabadtéri színpada méreteinél fogva nem könnyítette meg a dolgát. Én sem ültem közel a színpadhoz, tehát bizton állíthatom, hogy a dolog „átjött”. 


A díszlet, amelyet leginkább az „egyszerű, de nagyszerű” kifejezéssel illethetnék, jól szolgálta a rajta keresztül-kasul rohangáló színészeket, táncosokat. A két kiváló főszereplő mellett kötelező jelleggel említést kell tegyek még a csoportos szereplőkről és a táncosokról. A tömeg igazi, élő nép volt, tele színes egyéniségekkel. Ritka tapasztalat az olyan, amikor úgy érzem, a massza ténylegesen életre kel, és a nép valóban sokszínű egyéniségekből áll. Ez jelen esetben sikeresen megtörtént, ami Forgács Péter rendezésének az egyik kiemelkedő pozitívuma. A sor tovább folytatódik, méghozzá a táncosokkal, akiket kimagasló technikai tudásuk miatt is, csak tátott szájjal lehet bámulni. Hasonló a helyzet Szomor Györggyel is. Őt hallgatni most is ugyanolyan élmény, mint tíz évvel ezelőtt. Hangjában nyoma sincsen semmiféle negatív változásnak, és az ember csak les, mindez hogyan lehetséges. 

Igazán jó csapat ez, akik egy olyan előadást hoztak létre, amely helyenként kiemelkedő szakmai profizmusról árulkodik, amely lélegzik, megkövetelve magának a figyelmet, amelyre valóban méltó. 

Horváth Fruzsina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése