Nem tudtam mire is számítsak pontosan, mikor a Margitszigeti Víztoronyhoz érkeztem szombat este. Egy hosszú, viharos hét után már mindenhez fáradtnak éreztem magam és elég fásultan léptem át a Szabadtéri Színpad kapuját. Azonban ismét bizonyítást nyert, hogy a zene képes kiszakítani az embert a hétköznapokból.
A Jazzy Tower-koncertek különleges élményt nyújtanak, ez már az érkezéskor kiderül. A Víztorony körül U alakban sorakoznak apró, zöld terítős asztalok, a körülöttük lévő székeken pedig kedélyesen beszélgető emberek ülnek. A kellemes légkör Balaton környéki kerthelységek hangulatát idézi. Az asztalokkal szemközt kis színpad áll, melyre július 11-én a Kozma Orsi Quartetet várta a közönség. A koncert nem sokkal nyolc óra után el is kezdődött, amikor felcsendült a hamisítatlan jazz. A lágy zene mellett, akár beszélgetésre is lett volna lehetőség, mégis mindenki a színpad felé fordult és elmélyülve hallgatta az előadást.
A Kozma Orsi Quartet már hét éve jeles képviselője a jazz zenének hazánkban. Saját számaikkal és feldolgozásaikkal egyaránt nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak, több rangos díjat elnyerve. Orsi már több, mint 15 éve fontos tagja a magyar zenei életnek, ami nem is csoda, hiszen különlegesen tiszta hangja egyszerűen balzsam a léleknek. Hárs Viktor bőgőn és gitáron játszik, illetve alkalmanként ő a vokalista is. Pusztai Csaba lendületes dobjátéka már önmagában a tehetség bizonyítéka, de emellett minden üteme szívből szól. Cseke Gábor a zenekar zongoristája, ő játszik a billentyűs hangszereken és ő szerzi zenéjüket is. A koncert alatt az együttes minden megmozdulása komoly összhangról árulkodott.
A szünetben lehetőségünk nyílt felmenni a Víztoronyba is. Ezelőtt még nem volt alkalmam a torony tetejéről megszemlélni a várost, de mára biztos vagyok benne: innen mindenkinek körbe kell egyszer néznie. Az üvegborítás lehetővé teszi, hogy háromszázhatvan fokban pillanthassunk a Margitszigetre; az erkélyekre kilépve pedig szemügyre vehető a fák fölött, magasodó Vár, a Mátyás-templom, a Halászbástya és a Parlament. Alattunk hosszan nyúlik el maga a Szabadtéri Színpad, a másik oldalon pedig jól látható, milyen színeket festenek a nap utolsó sugarai az égre.
Az este folyamán szinte csak ismert számok csendültek föl a Quartet megjelent lemezeiről és híres előadóktól is. Meghallgathattuk a kissé melankolikus, de igazán magával ragadó Holnap című számot, mely könnyen belopta magát a hallgatóság szívébe. Ugyanígy történt a Love Dance című dallal és egy balladával Soulprints című albumukról, illetve megtudtuk, hogy a Twins című dalt Orsi gyönyörű ikerlányai ihlették. Érdemes megjegyezni, hogy Getaway Pass című számukból alig egy hete készült el a klip, mely már megtekinthető az interneten. Hallhattuk még Sting If you love somebody című dalának feldolgozását, ahol Orsi kérésére a közönség lelkesen énekelte, hogy „Free free set them free”. Azonban 10 óra körül, mintegy végszóként az LGT-től talán kevéssé ismert, de gyönyörű Eső és én c. számmal búcsúzott a Quartet.
Hazafelé még ringatózhattunk egyet a Dunán, amíg a sétahajó elvitt minket a Vígadó térig. A különleges koncert még bennem visszhangzott és biztos voltam benne, hogy a letisztult zenei világ és a produkció bármelyik nemzetközi színpadon megállná a helyét. Elhaladva hidak alatt és gyönyörű nevezetességek előtt, mint annyiszor máskor, ismét megérintett a város nyugalma. Írhatnám, hogy úgy éreztem magam, mintha nem is a fővárosban lennék, de ez nem igaz. Hiszen Budapest pont ilyen egy júliusi szombat estén: nyüzsgő, csodálatos és dallamos. Egyedülálló.
Farkas Zsuzsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése