Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok magasra tették a lécet a szabadtéri nyár összes további előadója számára. A nagyszínpadon ünnepélyes keretek közt levezényelt grandiózus nyitókoncert után másnap mégis kellemes változatossággal szolgált intimebb hangulatú térben, szűkebb közönség társaságában hallgatni minőségi zenét. A Budapesti Nyári Fesztivál legfőbb vonzereje a programkínálat lehengerlő sokszínűsége. A látványos showműsorok közt megbúvó hangulatos kamaraprodukciók nélkül ugyanúgy hiányérzetünk lenne, mintha elmaradna egy-egy opera- vagy táncbemutató. A margitszigeti szabadtéri helyszín igen jól sikerült felújítása egyébként is arra csábít, hogy minél több időt töltsünk el a Víztorony tövében. A sétahajókázással és vacsorával egybeköthető zenei programsorozat, a Jazzy Tower koncertjei tulajdonképpen hibátlan élményt nyújtanak.
(Fotó: Trunkó Bálint)
A Szőke Nikoletta Quartet a fátyolos hangú, csodaszép énekesnő mellett három egészen kiváló zenészből áll. Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Barcza Horváth József (nagybőgő), és Juhász Márton (dobok) teljes értékű tagokként, egységes minőségben kísérték a hat albumnyi repertoárból gonddal és kedvvel kiválogatott, majd tetszetős mintává felfűzött dalokat. Ráadás vendégként az Egotripből ismerős Fenyvesi Márton basszusgitározott. Egy-egy pillanatra úgy tűnt, mintha négy szerelmes férfi adna szerenádot szíve választottjának: a magas toronyba zárt mesebeli királylánynak. Ha valaki eddig nem figyelt fel Szőke Nikolettára, annak bőven van mit bepótolnia. Először is, ő volt a 2005-ös Montreux Jazz Festival nemzetközi felfedezettje, utána ezt a hihetetlen kezdést ugyancsak álomszerű hazai és külföldi sikerszéria (lemezfelvételek, turnék) követte, mígnem 2010-ben Bobby McFerrin élő legendával énekelt duettet a budapesti SYMA-ban. A karrier azóta is töretlen, szinte évente jönnek ki az újabb stúdióalbumok. A margitszigeti este emlékezetes pillanata volt, amikor az énekesnő felidézte legelső nyilvános szereplését: a Madonna-szerzemény Music szégyenlős prezentálását a középiskolai szalagavatón. A világsztár popdívára mostanság egyedül a szőke hajkorona emlékeztet, minden más tekintetben sikerült meghaladni a kamaszkori ikont. Nikoletta hangképzése, színpadi létezése és zenei ízlése mind-mind önazonos, kiérlelt választásnak hat, valamint a következetes munka eredményét jelzi.
(Forrás: facebook.com/NikolettaSzoke)
Nekünk tehát nem maradt más hátra, mint a bónuszba kapott epres szárazpezsgőt szopogatva elmerülni a simogató zenében és kiválasztani az este kedvenceit. Nagyon jól estek a rögtönzéses örömzenék, vagy a latinos hangzást megidéző dallamok. Érdekes felfedezéseket tettünk rongyosra hallgatott örökzöldek (Sting, Stevie Wonder, George Michael) újrahangszerelt változataiban. A kvintetté bővült Quartet ezeket kivétel nélkül mind saját magára tudta szabni, a maguk kreálta zenei univerzum részévé tudta tenni, miközben sikerült nekik az is, hogy leporolják az eredeti felvételekről féltve őrzött emlékeinket, hogy megidézzék az elsárgult pillanatképeket: mintha valami varázslat folytán két koncertet élveznénk egyszerre. Továbbá helyesek voltak Nikoletta magyarul és angolul egyaránt tökéletesre csiszolt rövid felvezetői. Az egész produkció lényegében olyan élményt jelentett, mintha régi barátokkal ülnénk egy hosszú asztal köré és hálásak lennénk az együtt töltött értékes időért. Kivételesen szépen szólalt meg a Szakcsi-Barcza-Szőke jegyezte saját szerzemény, a tévében-rádióban is sikerrel játszott Minden nap. Ha valamit keveseltünk, az talán pont az ilyen erejű személyes vallomások száma. Legalább lesz miért visszahívni őket. Jövőre már úgyis vadonatúj slágereiket fogjuk dúdolni.
Hegedűs Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése