2014. szeptember 25., csütörtök

Ilyet alkotott a legendás L'Art Pour L'Art a Budapesti Nyári Fesztiválon


Valószínűleg nem, mert ilyen műsort úgy nevezett "ép ésszel" összerakni szinte lehetetlen. De jól is van ez így: míg a társulat tagjai kitűnően mulattak, a közönség sem unatkozott: egész este nevettünk, s a bolondságért, valamint a megfejthetetlen, sőt, utánozhatatlan hülyeségért ezer köszönet a jó öreg Naftalin Ernőnek, Besenyő Pista bácsinak, és persze a többieknek is. Ismét felejthetetlen este részesei lehettünk, egy szokatlanul hideg nyári estén.


Kitűnő előadást láthatott az, aki múlthét szerdán a hideg ellenére is a Városmajor szabadterét választotta: a L'art Pour L'art tagjai ugyanis hivatalosan és hivatásosan bolondak, persze csakis a szó legjobb értelmében – s azt hiszem ezt egy este alatt (újra) be is bizonyították. Ennek a fergeteges tulajdonságuknak – mármint az eszementségnek - köszönhetően egy komplett, műfajilag megfejthetetlen, stílusában hál'istennek behatárolhatatlan darabot kaptunk. Amolyan kabarét, de mégsem. Hiszen a Postás megeszi a leveleket, minden volt, csak nem megmagyarázható. Éppen ezért joggal kérdezhette a darab minden szereplője, hogy egyáltalán "normális"? És igen, lehet, hogy mégis az. Hiszen végül a kavalkádban is történet szövődött a jól ismert mesébe, s a már sztárnak számító karaktereket újabb komikus szereplők cserélték, majd megint a kedvenc arcok jöttek elő. A "mesék" viszont újak voltak, nyitva hagyva a kvázi egyértelmű és persze csupán költői kérdést, hogy hogy lehet ennyi hülyeséget, s egyben (mégis értelmes) marhaságot összehordani? A Postás megeszi a leveleket ugyanis egy tökéletesen össze- és odaillő poénokkal teli, megkérdőjelezhetetlen helyzetkomikummal ragasztott est volt. Csak ámultunk – ha volt időnk a röhögés közben.

De minek is meséljem, ezt látni kell, ezen ott kell lenni..

/ko